Sokan eljönnek napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és
Jákobbal a mennyek országában (Mt 8,11)
Sokszor elcsodálkozom, hogy lelkészként mennyire különböző emberekkel találkozom, olyanokkal,
akiknek egyébként nem lenne találkozási felülete: korosztályban, tanultságban, akár nemzetiségben is
különbözünk egymástól. Egy közös van: az a Jézus, aki miatt találkozom velük.
Ez a tapasztalat különös élmény volt az első keresztyének között is. Máté olyanoknak írja az
evangéliumát, akik alapvetően a zsidóságból származnak, akik megszokták, hogy csak a „maguk közül”
származókkal álljanak szóba- és most azt látják, hogy idegenekkel, a pogányokból lett krisztus-hívőkkel
kerültek egy közösségbe. Napkeletről és napnyugatról érkezettek ülnek egy asztalhoz a
kiválasztottakkal, Ábrahám utódaival.
A karácsonyban az az egyik legdöbbenetesebb, hogy olyanok vagyunk a betlehemi jászol mellett, akik
sehol másutt nem találkoznánk. A betlehemi gyermek testvérré tesz bennünket.
Ámen.
